Régebben “se kaja, se pia, (se nő)” böjtöt tartottam Húsvét és Karácsony előtt, ahogy a régiek is valami hasonlót 🙂
Jó volt, mert készülhettem valamire.
Régebben több rorátéra (ádventi hajnali mise) mentem el. Jó volt, mert súlyt adott a várakozásnak.
Te hogy készülsz a Karácsonyra?
Megvan már az összes ajándék? Mindenkinek, aki fontos és akinek “kell”? és neked? Végül is, minden ajándékot egy kicsit magadnak is veszed… hisz nem tudsz kibújni a bőrödből.
Szent várakozás… de kire… mire???
A Szeretet Ünnepe. De mi a szeretet? egy érzés? annál biztosan sokkal, de sokkal több!!!!
Egy tanító szerint, már az is szeretet, ha nem gyűlölsz 🙂
A következő lépcső az elfogadás: ő dolga, legyen olyan, amilyen.
A harmadik fokozat keményebb: ne tény olyat mással, amit magadnak sem akarsz, DE – tégy olyat, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek. Egy jezsuita lelkigyakorlat épp erre fókuszál, versbe szedve így szól “A szeretet öt lépcsője”:
Ismered érzéseimet,
Efogadsz, ahogy vagyok,
Bátorítasz, ha csüggedek,
Segítesz, ha rászorulok,
s ha megbántalak, Megbocsájtasz,
Itthagyom magam tenálad!
Te hogy várod a Karácsonyt? és a téli napfordulót? amikor a leghosszabbak az éjszakák…
DE innentől a Fény uralma kezdődik, egyre több lesz belőle.
Te mennyi fényt engedsz az életedbe?
Vagy mindig csak mások baján csámcsogsz, s folyton a rosszat, a hibát veszed észre?
Neked a pohár félig tele van vagy félig üres?
Hagysz-e elég teret a pozitív gondolatoknak? Így kezded és zárod a napodat?
Vagy öntudatlan zombiként darálod végig a hétköznapokat és hétvégére kiütöd magad valami agyzsibbasztó filmmel, szerrel, piával?
Te hogy várod a Karácsonyt?
A hanuka gyertya idegesít? Vagy a kettős-kereszt? Tülekedsz a sorban, hogy a lurkóknak az a kis műanyag bigyó meglegyen, aminek annyira örül majd, és úgyis a kukában végzi – a többivel.
A betlehemi királyok kincset vittek a kis Jézusnak. Neked milyen kincsed van, amit odaadhatnál?
Ha mást nem is, az idődet biztosan, és a figyelmedet.
Mikor hallgattál meg valakit, úgy igazán, és nem vágtál közbe a saját mondókáddal? Mikor figyeltél fel a csendesebb kollégádra/ismerősödre és töltöttél vele egy kis időt?
Az Ádvent várakozás… csendben. Egy nagy eseményt megelőző csendes várakozás, befelé figyelve és ugyanakkor a másikra is – az igazi igényeire, és akkor betalál az ajándék és örökre hálás lesz – mert megláttad őt. Ezért érdemes várni, készülni, hogy odaajándékozhasd magad egy darabkáját akármilyen kis mütyürben, ami a másiknak fontos…
A Karácsony lényege ugyanaz, mint az Életé: ADNI
ha nem adsz, elszáradsz. Megkérgesedsz és egyedül maradsz vacogva, mert nem lesz, ki bemelegítse a szíved.
Adni, és nem csak azért, mert adni jó, hanem mert ez az ÉLET… s ha így élsz, nem halsz meg sosem 🙂